Visszaemlékszem általános iskolás koromra, amikor felső tagozatba kerültem, még szokás volt a tanulószobára járni vegyes, több évfolyamos csoportban. Az volt a gyakorlat, hogy aki kész volt a leckével, kiment a tanárhoz és hangosan felmondta azt. 5. osztályosként ennek még akkor nem tulajdonítottam jelentőségét, hogy a felsőbb évfolyamosok feleléseit meghallgattam, de 6. Osztályban, amikor történelem, vagy földrajzból új anyagokat tanultunk , az valamiért nekem könnyebben ment, mert már korábban hallottam, ismerős volt, könnyebb volt megérteni, pedig csak háttérzajként került akkor a fejembe.

Hogyan tudod ezt a mai gyakorlatban használni?

Vedd rá a nagyobb testvért, hogy gyakorlásként mondja fel a leckét, a kisebb testvérnek (magyarázza el neki).

Később az egyetemen az első évfolyamon számlatan tanulási próbatételünk volt. Ez egyik legdurvább vizsgára megtanulni 400 rovart magyarul, latinul rendszertani besorolással.

Nézőpont kérdése, hogy ez sok-e. Nekem sok volt.
Ha egy tananyagot sokszor elolvasol, azzal igazából nem lehet megtanulni. Azt, hogy megtanultad, az bizonyítja, hogy magadtól el tudod mondani, vagy képes vagy bővített mondatoknak is válaszolni a kérdésekre.
Tehát ehhez szondáznod kell a memóriádat, amit egyedül elég nehéz csinálni, bár a számítástechnika és a szókártyák sokat segíthetnek.

DE : visszatérve az eredeti problémára, akkoriban még barátnőm nem lévén édesanyám könyörült meg rajtam, látta “kisfia” küszködését és segített kikérdezni. Köszönet az Ő türelmének és kitartásának küszködés helyett kihívás lett a vizsga.

Legtöbben azon rettegtek, hogy olyat kérdezzen a tanár amit tudok, mi játékot csináltunk belőle: kérdezzen olyat amit nem tudok.

Melyik nézőponttal érzed magad jobban?

Nézzük meg milyen előnyei lehetnek a párban ( 2-3 tanuló) történő tanulásnak:

– beszélünk: kimondjuk hangosan a gondolatainkat, a fülünk hallja a saját hangunkat, sokan megijednek a saját hangunktól, felelésnél ez egy stresszfaktor, begyakoroljuk a hangerőt, a tónust, szondázzuk az emlékeinket

– a tanulás folyamatában az olvastam, úgy gondolom tudom, után a következő szint az amikor valakinek el tudom magyarázni. Ez az a szint amikor valaki igazán tudja, eloszlanak a kétségei, sőt az is előfordulhat, hogy miközben elmagyarázza, megoldódnak az esetleg korábban nem értett anyagrészek.

– felelősség: a tanuló felelős a tanulótársa sikeréért, hogy mindketten megtanulják, értsék, alkalmazzák a tananyagot.

– türelem, önfegyelem és megértés: a gyakorlás során a párok törekednek arra, hogy a társa megértse az anyagot. Ha tud arra figyelni, hogy nem csak egyoldalúan eldarálja az anyagot, hanem odafigyelve érzékeli a visszajelzéseket, az hogy a másik megértette amit mond, azzal a kommunikációs készsége is sokat fejlődik

– motiváció: a tanulók lelkesítik egymást, ha elveszti az egyik a lelkesedését, a másik vissza tudja hozni, kevés ember képes arra, hogy a saját hajánál fogva húzza ki magát a sárból.

– a morál a termelésen múlik = ha jól tanul a diák jobb kedve lesz, kevésbé viselik meg más problémák is. A morál akkor magas, amikor a tanuló kompetenciát mutat.

– nem elég kedvesnek lenni: a közös tanulás nem a cukiságról, haverkodásról szól, ez kemény meló. A kedvesség nem eredményez sikert. Gondolj a boxedzőre. A kedvesség nem segít a sportolón, viszont a határozott fellépés igen, ha az edző ismeri a megfelelő technikát és kompetens a az edzés terén. Meg tudja mutatni hogyan kellene csinálni.

Nem minden tantárgyat kell ezzel a módszerrel tanulni. Ha egy könyvet el kell olvasni, egy halom matek példát kell megoldani, ezeket egyedül célszerű feldolgozni, viszont verstanulás, történelem, földrajz, vagy más olyan tárgyak, ahol sok szót, adatot, meghatározást, szabályt kell megtanulni, hosszú távra megjegyezni hasznos megoldás lehet.

Keress, egy barátot, barátnőt, szülőt, vagy köss egy alkut valakivel aki hajlandó veled együttműködni.

A való élet is erről szól, együtt kell működnünk másokkal, hogy kiemelkedő sikereket érjünk el.

Eredményes tanulást kívánok!