Gyermekek, de a felnőttekre is igaz, hogy a legalapvetőbb szükséglete a szeretet iránti vágy.
A tizenévesek testi és érzelmi fejlődését főképp az mozdítja elő, ha érzik a fontos szerepet betöltő felnőttek szeretetét.

Hogy mennyire fontos a szeretet a társadalomban?
“És megkérdezte Jézust egy a törvénytudók közül:
Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?
Jézus azt mondta neki:
1. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
2. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,30-31)
Az ószövetségi próféták összes tanítása e két parancsolaton alapul.
Vajon a velünk együtt élő gyermekeink -bár néha úgy tűnnek, mintha a pokol ivadékai lennének – nem kell-e felebarátunknak tekintenünk?

A gyermek nem 20-40 kg csontos hús, vagy valami robot, hanem önálló egyéniség. Aki a vele született szellem/ lélek és a környezet formáló hatására más-más mechanizmusok alapján működik.

Bármennyire is összetettek és változatosak ezek a személyiségek, de a szeretetre való érzékenység és az ajándékok értéknek való tekintése alapján csoportosíthatók.

Mi az a szülő szerinti szeretetforma ami által a gyermekünk szeretve érzi magát.

1. Elismerő szavak : dicsérjük a gyermeket
2. Testi érintés: simogatás
3. Minőségi idő: a vele töltött aktív idő ( kirándulás, foci, munka)
4. Szívesség: segítség
5. Ajándékozás: ajándék, vagy pénz

Minden gyereknek (de valljuk be ez a felnőttekre is igaz) egy elsődleges és másodlagos szeretetnyelve van.

Szülőként, de akár házastársként is rendkívüli életminőség javulást eredményezhet, ha kideríted mi a gyermegek ( párod) elsődleges szeretetnyelve. Ennek ismeretében tudod, hogy hogyan tudod motiválni, vagy igazi örömet szerezni Neki.

Családon belül is eltérők lehetnek a gyerekek. Egyik ajándékot szeret kapni, a másikat nem érdekli az ajándék, ő mesét szeret olvastatni.

A szeretethez hasonló hajtóerő az emberek életében a segíteni akarás iránti vágy.

A szülő ösztönös elszántsága, hogy a gyermekének segítsen és annak jobb, boldogabb élete legyen, mint nekünk szülőknek.
Milyen boldog is lenne így az élet. De az a büdös kölök nem akar szót fogadni, nem fogadja el a szülőtől a segítséget ( pedig ki lehetne az, aki leginkább a gyerek javát akarja?) A tizenévesek nem akarnak a házimunkában segíteni, nem akarnak tanulni, egyre céltalanabbá válnak.

Ezen mi szülők kesergünk és mérgelődünk, pedig ezt mi magunk idéztük elő, amikor a 3 éves gyereknek nem engedtük meg, hogy a maga kis suta módján felseperjen, mosogasson, vagy a süteménykészítéskor kuktáskodjon. Sosem késő ezt bepótolni.

Egy emberből ki lehet ölni a lelkesedést, ha nem engeded meg, hogy segítsen, de hogyan tudnád ezt fordítva csinálni és lelkesedést építeni?

Jutalmazzak, vagy büntessek?

Örök kérdés. Ha büntetek akkor rossz szülő vagyok?
Az előbb a szeretet fontosságáról elmélkedtünk, de mi tegyünk ha ez nem vezet jó eredményre?

Elsődleges alapelv: a jót jutalmazni, a rosszat büntetni kell a jó érdekében.

Nézzük meg az állatvilágban, hogy a cikruszi állatokat hogyan idomítják, jutalmazzák, ha jól végezték a gyakorlatot, vagy ha egy kutya rosszat tesz, azt hogyan fenyítik meg.

Miért gondolnánk, hogy az emberek másként reagálnak a viselkedés hatásaira. Jót tesz, jutalommal megerősítjük, hogy ez jó. Rossz cselekedetnél emlékeztetnünk kell, hogy ez nem volt előnyös magatartás.

Példa: a gyereked rendetlen, rosszul tanul, de szeretne egy szuper számítógépet, vagy egy új mobilt. Megveheted-e ezt neki? Nézd meg az alapelvet! A jót jutalmazod?

Ha a nem teljesítést jutalmaznád, így a gyerek fejében az marad meg, hogy ha rossz vagyok akkor is megkapom a jutalmat.

Tehát, ha a jót nem jutalmazod, a rosszat nem bünteted jóra ne számíts.

Ha ezt figyelmen kívül hagyod 50% az esély, hogy elégedett leszel.

Összefoglalva: neveld a gyermeked szeretetteljesen, de légy következetes és igazságos.

Mindezen irányelvek betartása mellett nem elhanyagolható, hogy a gyerekeink adott dolgok és a tőlük kapott szolgálatok egyensúlyban legyenek. Nem azért adunk a gyermeknek dolgokat, hogy cserébe várnánk valamit, de hogy érzi magát az az anya, aki vért izzadva, túlórázva, éjszakázva egyetemen kitaníttatja az egyszem tündérkét, aztán az csak cselédként tekint rá. Elfogadja a házat, a kocsit és semmit nem ad vissza a szülőnek cserébe. Itt hal meg lélekben a szülő.

Sajnos itt kell azt mondanom, hogy ebben az elkurvult világban igen is a szülőnek joga és kötelessége a gyermekét felvilágosítani, hogy mindazért a jóért amit a szülőtől kap kell adnia valamit ( kicsi takarítás, bevásárlás, szorgalom, szeretet, bármi ) cserébe és neked szülőnek ezt el kell fogadnod.

Zárszóként
Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy az élet feltételeit biztosítsuk.
Vegyünk részt az élet játékában. Játsszuk ezeket a játszmákat, ezek a célok és kihívások adják az élet értelmét!